A lurcher

Ne keressük ezt a fajtát a kutyalexikonokban, nem valószínű, hogy megtalálnánk. Pedig a brit lurcher klubok szövetségének óvatos becslése szerint napjainkban csupán Angliában 100000 a lurcher tulajdonosok száma, és ez a kutyatípus - hiszen valójában nem fajtáról beszélünk - kedvelői szerint az 1600-as évek óta létezik. Az angliai lurcher tulajdonosok ma 87 különböző klubban tevékenykednek, és a "fajta" legalább ilyen kedvelt Írországban és Észak-Amerikában is. A lurcher népszerűségének oka, hogy nemcsak kellemes társ, de egyben egyike a legkiválóbb munkakutyáknak, melyet gyakran ma is, ahogyan a múltban, az üregi és mezei nyúl üldözésére használnak. Egyedei engedelmességükről és jó képezhetőségükről legalább olyan híresek, mint vadászképességeikről.

Nem tenyésztik tovább

A lurcher történetének gyökerei a XVII. századi Írországba és Angliába vezetnek bennünket, ahol is a nemes agár, a greyhound birtoklása kizárólag az arisztokrácia kiváltsága volt. E törvény vonatkozott a keleti agarakra éppúgy, mint a deerhoundra, a wolfhoundra vagy az orosz barzoira. A fajtatiszta agarak tartása és a velük való vadászat közemberek számára tiltott volt. A lurcher viszont keverék kutya, melynek egyik őse agár - leggyakrabban greyhound -, a másik viszont valamilyen egyéb fajta, például pásztorkutya. A korabeli törvények az ilyen keverékek tartását nem tiltották, azokról pedig hamarosan kiderült, hogy nemcsak megállták a helyüket a terepen való nyúlvadászatban, de állóképességük, nevelhetőségük tekintetében gyakran felülmúlták a nemes ősöket. Az ilyen keverék kutyát, amely gyors a vad űzésében, nehezen sérül meg, intelligens és könnyen tanítható, az orvvadászok is nagyra értékelték. Nevének eredete is ehhez köthető, az írországi romák nyelvjárásában a lur szó ugyanis tolvajt jelent.

A lurcherek létezésének másik oka a vágy egy olyan kutya után, amelyben egyesül az agarak gyorsasága és a terelőkutyák intelligenciája. Itt azonban közbeszólt a genetika. A mai napig nem sikerült olyan fajtát kitenyészteni, amely az agár és a pásztorkutya oldaláról is a legtöbbet nyújtaná. Az ideális tulajdonságok együttese, még ha hozzáértő is a tenyésztő - és még egy kis szerencséje is van -, akkor is csak az első nemzedékben (F1) jelentkezik a kívánt módon. A lurcherek egymás közti továbbtenyésztése ritkán eredményez olyan minőségű kölyköket, amilyeneket a az első keresztezéssel el lehetett érni. Tehát a lurcher egy sikeres hibrid, amely mindig két különböző, de stabil genetikai háttérrel rendelkező fajta keresztezéséből születik.

Gyors és okos

Sokszor maguknak a tenyésztőknek sem könnyű arra a kérdésre válaszolniuk, hogy mit is nevezünk tulajdonképpen lurchernek. Pedig biztosak lehetünk benne, hogy ezt a kérdést nekik sokszor felteszik. Alább egy részlet, egy hasonló kérdésre adott válaszból:

"Ez egy fogós kérdés - sok kutya az, és sok kutya nem. Mégis az általánosan elfogadott válasz, hogy a lurcher egy bármilyen fajtájú agár keveréke egy másfajta munkakutyával, de elsősorban valamilyen terrierrel vagy pásztorkutyával... tipikus példa a greyhound és border collie keveréke. Egy ilyen keresztezés eredményéül igen gyors és okos kutyát kapunk."

A fajtatiszta kutyák standardja a fajta idealizált egyedét formázza meg; képet próbál adni arról, hogy milyennek szeretnénk látni az adott fajta tökéletes példányát. Miközben a standard ezt a képet próbálja szavakba önteni, sok esetben semmit sem mond arról, ami a kutya igazi lényege, ami nem fér bele ebbe a képbe, mert megfoghatatlan és lefesthetetlen: a belső tulajdonságok összességéről. A lurcher esetében természetesen nem beszélhetünk standardról, de ha lenne, sem mondana nekünk sokat, hiszen a tenyésztők mindenkori célja egy olyan jól sikerült keresztezés, amelyben ezek a belső tulajdonságok a legtökéletesebben jelennek meg az utódokban. Céljuk eléréséhez pedig a hibridtenyésztés jól bevált módszereit alkalmazzák, hasonlóan a mezőgazdaság sok-sok területéhez, például a haszonállat-tenyésztéshez.

Miből "készül" a lurcher?

A különböző lurcher keresztezéseket mindig ahhoz tervezik, hogy milyen prédára akarnak vele vadászni, és fontos szempont az is, hogy milyen terepen. 

Bár eredetileg a lurcherek főképpen angol agár és collie-k keverékei voltak - lévén a múltban ezek voltak könnyebben elérhetők hazájukban -, manapság a legkülönbözőbb kombinációk is léteznek.

Végtelen variációi vannak a különböző keresztezéseknek. Azt tartják például, hogy a saluki-keverékeknek van elég állóképességük és sebességük a mezei nyúl vadászatára, a bullterrier-keverékeket állhatatosságuk és erejük teszi alkalmassá a rókavadászatra, a bedlington terrier keverékei kiválóak üregi nyúlra. Általánosságban a széles, nyílt terepekre nagyobb kutyákat használnak, a szűkebb, zegzugos terepre a kisebbeket tartják alkalmasnak.

Különleges típusa a lurchernek a mindenes (all-rounder) lurcher, amelytől elvárják, hogy üldözzön és elfogjon, majd a gazda kezéhez apportírozzon bármilyen kisebb vadat, ugyanúgy, mint egy spániel vagy retriever tenné.

Értük és ellenük

A lurcher tenyésztők többsége a legnagyobb gondossággal válogatja meg az apa- és anyaállatokat az ilyen keresztezésekhez, gondosan neveli és tartja kutyáit. Ám ahogyan mindenütt, közöttük is vannak lelkiismeretlenek, akik bármit összekevernek, annak reményében, hogy a kölykök eladásából pénzt csinálhatnak. Sajnálatos, bár éppen e típus népszerűségével összefüggő tény, hogy Nagy-Britannia menhelyein sok ilyen kutyával találkozhatunk. Önálló szervezetek foglalkoznak kimondottan lurcher mentéssel, melyek általában azt a feladatot is felvállalják, hogy ezeket a keverékeket ismertebbé tegyék a nagyközönség számára. Nincs különösebben nehéz dolguk a mentett kutyák elhelyezésében, mert a lucherek nagyon könnyen beilleszkednek a családi közösségbe. Egyedül nagy mozgásigényük okozhat gondot azoknak, akik kedvencként választják őket. Fontos tudni a leendő tulajdonosoknak, ha otthonukat osztják meg egy befogadott lurcherrel, hogy pontosan milyen fajták keveréke, hiszen ez van leginkább befolyással a viselkedésére.

A lurcherrel való vadászatnak tehát régi hagyományi vannak a brit szigeteken. Különböző formái - az éjszakai lámpázás (lamping), vadászgörénnyel együtt alkalmazva (ferreting), a nyúlűzés (coursing) - a túlszaporodott apróvad-állomány féken tartását szolgálják. Általában a földterületek tulajdonosai azok, akik az ilyen vadászatokat megrendelik. Az állatvédő szervezetek élesen bírálják ezeket a vadászmódszereket, és gyakran fellépnek ellenük. A lurcherrel történő vadászat hívei tevékenységük mellett legfőbb érvként azt hozzák fel, hogy ha nem alkalmaznának kutyákat a vadállomány gyérítésére, akkor azokat a fegyveres vadászok lőnék ki. A lőfegyverek nem válogatnak egészséges és beteg, életerős és gyenge között, a lurcherek munkája viszont követi a természet rendjét, és a coursing általi szelekcióval segít megőrizni a nyúl állomány egészségét.

Forrás:kutya.hu